Munkám során szinte napi rendszerességgel találkozom rossz formában átvett idézetekkel, versrészletekkel. Van olyan négysoros vers, amiből legalább ötféle verzió kering a neten, és bizony nem könnyű megtalálni, hogy melyik az eredeti. Az idézetgyűjtő oldalak nagyon népszerűek e műfajban, de egyáltalán nem megbízhatóak. A szerkesztőiken múlik, mennyire vesznek át mindent, ami az internet bugyraiban fellelhető. És ne legyenek illúzióink, nekik a forráskritikánál jóval fontosabb a kattintások száma.
Ráadásul számos olyan idézet is kering a világhálón, amit tévesen tulajdonítanak egy-egy nevesebb költőnknek. Hogy ki és miért indította útjára ezeket az ugyan szépen hangzó, de irodalmilag kétes értékű „műveket” többek között Ady Endre és Vörösmarty Mihály neve alatt, talán örökre rejtély marad. Az illető viszont jót nevethet magában, hogy az internet hajnalán elvetett tréfamagjai szépen kicsíráztak, és mára olyannyira elburjánzottak, hogy talán soha nem lehet kiirtani őket többé. Szomorú dolog ez, mert valójában bizonyíték arra, hogy amit készen kapunk, azt hajlamosak is vagyunk elfogadni. Mert így egyszerűbb. Addig pedig a sekélyes, tízezerszer elcsépelt gagyik virágkorukat fogják élni.
Hogy mikről beszélek?
„Sorsunk egybeforr, együtt megyünk tovább.
Az élet viharában te vigyázol rám.
Köszönöm, hogy szeretsz, s hogy hiszel nekem,
S hogy megosztod az életed velem.”
Ezt legtöbbször Vörösmartynak tulajdonítják.
„Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen.
Sorsunk ekkor eggyé forr majd össze,
Szeretni akarlak és megtartani mindörökre.
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek.
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk és
Akkor is, ha már nem élek.”
Ezt pedig Adytól eredeztetik. Vagy fordítva, de igazából mindegy is.
A második versben külön vicces, hogy az utolsó sorát legtöbbször helytelenül két sorba törik szerkesztéskor, így még azok a szerencsétlen sorvégi rímek sem jönnek ki. Sőt, erős a gyanúm, hogy az első négy, és az utolsó négy (öt) sor eredetileg két külön versike volt, mert fellelhetőek külön-külön is, látszólag ötletszerűen más-más szerzők neveivel.
Emlékeztek még a középiskolából ezeknek a költőknek a verseire? Elég, ha egyet-kettőt sikerül felidézni. Akkor most ezen emlékek felidézése után próbáljátok meg elképzelni, hogy a nevezett költők papírra vethették-e ezeket az idézeteket. Egyáltalán, melyik versek részletei ezek? De ha önálló művek is, miért nem találhatóak meg a költők munkáinak gyűjteményeiben? Mit tippeltek?
Persze nyilván minden költőnek, írónak vannak olyan munkái, amik nem lettek jók, és amikkel nem büszkélkedtek ők sem, de azokat valószínűleg épp emiatt nem is ismerjük.
Szóval, ha már az interneten úgyis szabadon terjed minden, és az idézetes oldalak sem alkalmazzák a forráskritikát, tegyétek meg ti. Már ha foglalkozik ezzel bárki is…
Utóirat: ha valakinek ezek az idézetek tetszenek, természetesen használja bátran, de a szerző megjelölését nyugodtan el lehet hagyni.